A magányos egotól a spirituális közösségig

Böszöröményi László előadása  –   2025. március 8-án, szombaton, 19 órai kezdettel, helyszín: MAT

Böszörményi László

Böszörményi László  “civilben” többek között informatikai kutató, az ausztriai Alpok-Adria Egyetem professor emeritus tanszékvezető egyetemi tanára Klagenfurtban. Georg Kühlewind – akit nem csak barátjának tekintett, hanem “mesterének” is – könyveinek fordítója, akinek életéről a Georg Kühlewind – a Logosz szolgája című kötetben írt, összefoglalva egész munkásságát is. 

Másik,  Holdvilág-napvilág című könyve, mely az emberi- és a mesterséges intelligenciáról szól, így végződik:

“Amikor Frodó elhatározza, hogy elhagyja társait, és egyedül teszi meg az út hátralévő, legnehezebb részét, akkor a bölcsek és erősek nem találják meg. Csak Samu, a barátja, akit nem vezet semmilyen más megfontolás, csak a barátjához fűződő szeretet. Ha az az érzésünk, hogy teljesen elvesztettük az irányt, akkor is vezethet bennünket a szeretet meleg és derűs napvilága. Szeretet az igazság, a szépség és a jóság iránt. És mindenekelőtt a másik ember iránt.   
“Aki egy embert szeret, szeret minden embert.” 130″

 S akkor már álljon itt e hivatkozott, utolsó, 130-as lábjegyzet szövege is:

“Georg Kühlewind: Aki egy embert szeret, szeret minden embert. Egy embert szeretni azt jelenti, hogy látom egyedülálló lényét, számára is rejtett, kimondhatatlan küldetését. A szeretet azt jelenti, hogy ezt az individualitást szeretem. Ha észreveszem ezt az egyedülállóságot, az már szeretet. Az egyedülállóságot azért lehet megtalálni, mert szellemünkben nem vagyunk elválasztva.
Szeretet csak itt, az elválasztottságban lehetséges. Ezért van az elválasztottság.”
Georg Kühlewind

Tehát hogyan jutunk el a magányos egotól egy spirituális közösségig?

Az előadó, Böszörményi László szavaival és az általa választott idézetekkel

Tóth Árpád - kép: nagyonvar.hu

„Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!”

(Tóth Árpád: Lélektől lélekig)

Egész életünkben él bennünk a vágyakozás intenzív találkozások, szeretetteljes kapcsolatok, igazi közösségek iránt. Hétköznapi tudatunk azonban a határ, az elhatárolódás, az egoitás tudata, ami mindig újra kudarcot vall az együttlét megteremtésében. Az együttlétnek a magány megtapasztalása ad különös értéket. Akkor válhat a Föld a “szeretet bolygójává” (R. Steiner), ha az ember megtanul felülemelkedni a magányon és visszatalál a szellemi világ közös elemébe. 

„Az együttlét nem valami különleges feladat a többi mellett, hanem alapvető feladatom. Amíg nem vagyok rá képes,
még nem vagyok ember. Úgy tűnik, még nem vagyunk emberek.”
(Georg Kühlewind: A Logosz szolgái).

A koncentráció és meditáció gyakorlataiban egyenként és közösen is lehet törekedni a tudati határok észrevételére és – legalábbis átmeneti – megszüntetésére. A figyelem olyan intenzitást érhet el, hogy az egyes emberek figyelme megérinti egymást, közös kelyhet alkot, amibe beáradhat a charis, az isteni kegyelem vagy szeretet, amiben reális tapasztalássá válhat a “gyülekezet csillaga” vagy “angyala” (Jel. 1, 20). A szeretettel áthatott közös figyelem létrehozásának képessége nem adott – csak ÉN-lények szabad akaratából jöhet létre, közös szellemi tevékenységben. Ezért vagyunk itt a Földön.

Külsődleges eszközökkel nem lehet antropozófiai közösséget létrehozni, hanem az emberi tudat legmélyebb forrásaiból kell őket megteremteni. (Rudolf Steiner: Antropozófiai közösségalkotás, GA257)

 

AZ ELŐADÁS IDŐPONTJA:  2025. március 8., szombat, 19 órai kezdettel (érkezés: 18 órától)

HELYSZÍN: Magyar Antropozófiai Társaság, Rudolf Steiner Ház, Pecsét terem

RÉSZVÉTELI DÍJ: felajánlás

Rudolf Steiner

Az alábbiakban Böszörményi Lászlóról olvashatnak, továbbá örömmel osztunk meg három filmfelvételt, melyeken László korábbi, MAT-ban felvett előadásait nézhetik meg.

Főmenü
×
×

Cart