Malgot István: Az Összetartozás Szobrai
Életmű Válogatás Kiállítás
MEGNYITÓ:
2025.04.25. 13:00 Budapest, Városligeti Fasor 44.
“V44 Ház” / 3.emelet
(Parkolásra az utcafronton van lehetőség.)
Közreműködik: Séra Botond színművész
Tárlatvezetés:
2025.05.03. 15:00
Tárlatvezető: Stefanovics Angéla színművésznő
Megtekinthető:
2025.04.25.-2025.05.09.
Nyitvatartás: H-P 10-19H
A kiállítás látogatása ingyenes,
azonban a megnyitó után bejelentkezés szükséges.
Bejelentkezés: az esemény Facebook oldalán vagy telefonon,
a +36 30 700 8060-as számon.
Malgot Istvántól, Malgot Istvánról
Születtem 1941. március 13-án, Szombathelyen.
Apám 1942-ben meghalt a Don-kanyarnál.
Anyám takarítónőként dolgozott.
56 után jó néhány budapesti gyárban ismerkedtem a kétkezi munkások életével.
1964-ben felvettek a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára. Itt államvizsgáztam néhány felfüggesztés után 1973-ban.
Részletek Götz Eszter: Teremtett lények
Malgot István szobrai című könyvéből
Ez a könyv részint a szobrok hatására,
részint a beszélgetéseinkből született.
Azt szerettem volna, ha mások is részesei lehetnének annak az univerzumnak, amiben
én otthonosan mozoghattam egy éven át.
Malgot István szobrai
Színházi rendezőként tevékenykedtem, két éven át cigányszínházat vezettem, ekkor sikerült közelről megismernem ellentmondásoktól feszülő életüket.
Az ázsiai kultúra szerelmeseként többször beutaztam Kambodzsát, Vietnámot, Laoszt, Észak-Thaiföldet, Jávát.
Színházat csináltam a jelennek. Szobrokat készítettem a jövőnek. Könyveket írok mindkettő számára.
Egy ember története, egy szellem rendkívüli gonddal megformált, érzékeny, kifinomult építménye kel életre a következő oldalakon.
Malgot, a szobrász, a színházrendező, az író, a politikai gondolkodó tárul fel a szövegekben. Majdnem pontosan úgy, ahogyan a házban és a kertben rögzítettem a szavait. Ha lehetne, idevarázsolnám a kert illatát, hogy még tisztábban átérezze az olvasó, amit én.
Malgot István szobrai lények
Írja róluk Lendvay Miklós.
Anyaguk tömör: fa, fém. Testük mégis anyagtalan, súlytalan, elröppennek a tömegvonzás börtönéből.
A pillangó nem újszülött, hanem a kínt jól ismerő, megpróbáltatásokra váró női test, kajrai tépett szárnyak, de tudjuk, hogy repülni segítik majd – írja Götz Eszter.
Először azonban világra kell jönnie, átmenni a születés kapuján, elveszíteni szülő-bábját. A szárnyak még nem a szabadság, hanem a sorsra kárhoztatott élet részei. A születés pillanatában még hátrahajol, még arcán a döbbenet, még nem cipeli a súlyt.
Majd a következő mozdulattal. Még vár.
Minden porcikájukban velünk, halandókkal rokonok. Tükröt tartanak nekünk ezek a lények, emberi – isteni alakok: magunkat látjuk, mindennapos küzdelmeinkben, hogy mivé is lehetnénk.
Egy ősrégi, barázdált mángorló csúcsán szelíd, félrebillent fej. Nincs neme, lehet nő is, férfi is, túljutott már a földi szerepeken.
Végtelen béke ömlik végig megrepedt arcán, foltokkal csúfított gyönyörű vonásain. Mindent megszenvedett már, ami fájdalom, erőszak emberek között csak lehetséges. Buddhai mosolya mögött nem a nirvána végtelenje zsong, hanem az emberi világ rettenete és szépsége. (…)
A test elgyötört, a fej azonban sugárzik.
Részlet Malgot István:
Fuldokló istenek című könyvéből
Kambodzsa. A vízesés.
Nem tudom utolérni…. kiált felém Ashunka… kékkel és narancssárgával színezett lepkéket kerget, egész testével utána veti magát, elbotlik egy fagyökérben, feltápászkodik, pityereg… (…) kinyújtott tenyerén egy elröppent pillangó ezüstpora fénylik. Pityereg. Vállán a halál csipkekendője. (…) A folyó medrében a víz alatt fekvő istenek testét simogatják a tovairamló hullámok. (…) Ülünk Ashunkával a parton. Megfürösztjük az emlékeket.
(…)
Fuldokló istenek. Jáva. Kambodzsa. És egy kóborló angyal, akit Ashunkának neveztek.
Kitárt karokkal repül Ashunka a semmibe – írja a szoborról Götz Eszter.
Arcán Buddha boldog révülete tükröződik, teste kicsit meggörnyed. Fején finom csipke, öltözete nehéz fém, lyukacsosra kalapált ötvözet. Testének több pontján ismétlődnek a fémdarabok, sebeknek látjuk ezeket, erőszak nyomának, de Ashunka semmit sem érez, csak repül a földön állva, repül a csillagok között.
Nem is ő száll fölfelé, hanem a népe, a sorsa, a történelme, az ember maga, minden fájdalmával és csalódásával, kudarcával és döbbenetével.
Ashunka csak átengedi magán az egész faj vágyát, saját meggyötört testén keresztül kaput nyit neki.
Lehunyja a szemét, kitárja karjait, és nem mozdul.
Malgot István könyvei a Kláris Kiadó gondozásában
Köztük az Ashunka történetét is tartalmazó FULDOKLÓ ISTENEK című
Barangolások Cambodioában
Itt említjük meg, hogy Wolfram von Eschenbach Parzivaljának egyetlen verses fordítása létezik mindezidáig, mely kiadónk gondozásában jelent meg. Tandori Dezső munkáját Malgot István illusztrációi díszítik.