Aletheia sorozat
“A gyógyításokat különös áhítat veszi körül az evangéliumi leírásokban. Amikor az Úr gyógyít, akkor nem egyszerűen csak emberi kommunikációról van szó, hanem létünk értelméről. Hogy közelebb jussunk annak megértéséhez, ami ezekben a folyamatokban történik, egyrészt a meditációhoz folyamodunk, másrészt a „nyitott” emberekre vonatkozó tapasztalataink és ismereteink felé fordulunk, akik nincsenek úgy elválasztva a szellemi világtól és a többi embertől, mint legtöbbünk.”
“A halál és a test megbetegedéseinek eredete, ős-oka a bűnbeesés. A bűnbeesés következményeként jön létre az ember én-teste. Szellemi gyógyítás akkor lehetséges, ha – legalább egy pillanatra – visszaáll a bűnbeesés előtti állapot. Ez ugyanazt jelenti, mint az én-test feloldása, a bűnök alóli feloldozás (a bűnök megbocsátása) vagy az, amit az Újszövetség „hit”-nek nevez. A hit teljes bizonyosságot, a kétely leghalványabb árnyéka nélküli biztonságot jelent – tapasztaló összekapcsolódást az igazi Énnel.”
“Ennek a könyvnek az a célja, hogy előkészítsen az újszövetségi gyógyításokról szóló beszámolók meditálására. Olyan támpontokat és megértési segédeszközöket kínál, amelyekkel az olvasó legalább a nyelvi nehézségeken túljuthat a meditációt megelőző elmélyülésben, és igazán bele tud merülni a gyógyításokról szóló történetekbe.”
A könyv használatáról
Így ír a szerző: “A könyv három témakörrel foglalkozik, embertani alapok, kifejeződésük az Újszövetség nyelvén és a gyógyítások leírása néhány, a meditációt előkészítő magyarázattal. Mindegyik gyógyítás meditációs téma, mert a történetek – már csak eredetük révén is, amiről alább lesz szó – felfoghatatlanok a közönséges tudat számára. Ezért nevezzük őket “csodáknak”, csodás cselekedeteknek.”
Ráhangolódás
Azokból a gondolatokból idézünk néhányat, amelyeket még a Bevezetés előtt találunk:
“Az evangéliumok nem egyszerűen Jézus életének eseményeiről szóló híradások. A födi tényeket, amelyek egyszersmind szimbolikus képek is, a szerzők meditációban “látják”, tapasztalják, és az írásokban ezeket a tapasztalásokat rögzítik. Mind a meditatív átélésből, mind az élmények nyelvi szintre való “lehozásából” adódnak különbségek a szövegek között – általában nem nagy különbségek. Mintha más szemszögből és talán különböző fátylakon keresztül láttak volna.
Ez a körülmény határozza meg a kutatás módszerét: az ábrázolt jeleneteket először elmélyülés tárgyává tesszük, majd meditáljuk, mint szimbolikus képeket. (…)
A gyógyítások azáltal történnek, hogy az Úr a beteg (vagy képviselője) tudatát legalább egy pillanatra kiemeli a formák nélküli tudatfölöttibe, hogy ott befogadhassa a dynamist (lásd a 2. elmélyülést/meditációt), amely helyrezökkenti a beteg formákat.
1. elmélyülés: Azért születünk, hogy megbetegedjünk? Hogy meghaljunk? Ha igen, akkor az életünknek nincs értelme vagy jelentése. A lélek mélyén valami tiltakozik ez ellen a gondolat ellen.”
Bevezetés
“(…) Az egyes híradásokban leírt gyógyításokat a mai felfogás a pszichoszomatikus jelenségek körébe sorolná: a gyógyítás vagy az Úr megérintése – egyes esetekben csak ruhája megérintése – által történik, és/vagy az Úr szava által. (…)
2. elmélyülés: Az Úr gyógyító erejét gyakran a dynamis kifejezés jelöli (Márk 5,30; Lukács 5,17; 6:19; 8,46). A görög szó jelentése: vagyon, erő, képesség, készség, tehetség, érvényesség, érték és jelentés. Például jelentheti a szó vagy a mondat “erejét”. A dynamai ige jelentései: tudni, képesnek lenni, érvényesnek lenni, megállapodni és jelenteni. Kíséreljük meg egyben elgondolni: “erő-jelentés”.
2. meditáció: A szó ereje az értelme.”
Ezek után öt nagy részre tagolódik a könyv.
Az első részben tárgyalja meg a pszichoszomatikus betegség, illetve gyógyulás lehetőségét – ezt megalapozandó ír az embertani alapokról, s ennek keretében határozza meg, hogy mi az az érzékenységtest, az én-test, milyen az ember szellemi lénye, hogy kapcsolódik össze ez a szellemi lény az öröklött testiséggel, aztán kitér arra, hogy hogyan alakul át az ember figyelme, s végül, hogy mit jelent az igazi Én.
A második részben a gyógyításokat a fentiek értelmében vett embertani alapokra helyezi, így szól majd az egyik alfejezet a felülről való gyógyításról, a másik a szellemi gyógyításról, s ennek feltételeiről, melyek a hit és a bűnök bocsánata – fontos eleme a szövegnek a bűn fogalmának megtárgyalása.
A harmadik rész az ún. “pszichiátriai” gyógyításokról szól, így kerül itt szó a démonokra, azok mibenlétére, illetve hogy hogyan tudja ezeket kiűzni az Úr.
A negyedik rész a testi gyógyításokról szól, szóval, távolból, érintés által, vagy egyedi módon. Ismét idézünk a könyvből, abból a részből, amely a Bethesda tavánál lévő béna ember gyógyításáról szól: “Jézus kérdése így hangzik: Akarsz-e meggyógyulni? (A mondat passzív szerkezetű, pontosabban tehát így szól: “Akarsz-e egészségesség tétetni?”) Mivel tudja, hogy mióta vár ez az ember, a kérdés bizonyosan nem hétköznapi akaratkra vonatkozik – valahogy úgy, hogy “Volna-e kedved meggyógyulni?” -, hanem az ember ősakaratáról, arról a küldetésről, amellyel minden ember a Földre jön. “Akarsz-e…” vagy “Megvan-e benned az ősakarat, amely, ha nem vész el, kizár minden betegséget?” “
Az ötödik részben antropozófiai nézőpontból szemléli a gyógyítások tényét, szó van a felső emberről és a szabad erőkről, az én-test kialakulásáról és a tükörképről, asztralitásról és éteriségről.