ÍZELÍTŐ  

A szerző, Székely György, azaz Georg Kühlewind szavait idézzük a “lírai-személyes használati útmutatóból”:

“Hogy miért is írtam ezt a könyvecskét? Első válasz: csak úgy. Második válasz: mert lenyűgözött három személyiség: Rudolf Steiner, Aquinói Szent Tamás és Bodhidarma – és a zen egyáltalán. Harmadik válasz: mert a lelkem mélyén mégiscsak optimista vagyok: mindenki az, aki beszél vagy ír.

Ezért remélem, hogy lesz néhány olvasó, aki megért, megérti, hogy mit akar jelenteni az igazi Én, az üresség mint a legmagasabb szintű valóság – nagyon kemény dió a nyugati nevelés és manipuláció áldásaiban részesült embernek. Megérti, hogy a belénk ivódott dualitásból a dualisztikus gondolkodás és beszéd nem vezethet ki. És megérti, hogy miért javasol a szöveg oly sok – több mint száz – meditációt: a világ és az ember nem más, mint megannyi meditációs téma. De azért túlságosan optimista nem vagyok. 

Tanítás, prédikáció vagy beszéd  esetében előfeltétel, hogy mindkét oldalon egy-egy Én-lény álljon – bármiről szóljon is a tanítás, a prédikáció vagy a beszéd. Talán éppen egy nagyszabású provokációban – az Én tagadásában – nyilvánul ez meg, amit zen mesterek gyakran alkalmaztak, amikor ráripakodtak a tanítványra: nincs benned Buddha-természet! Hiszen akkor hogyan is érthetné meg a boldogtalan egyáltalán, amit a mester mond? Ha összehasonlítjuk a három tant a hat szempont szerint – az értésre hangoltság, a jóra hangoltság, a megismerés, a magasabb megismerés, az igazi Én és az üresség mint valóság szerint –, akkor észrevesszük: az utak különbözőek, de a célok meglehetősen azonosak. A közös célt, az emberi Ént csak gyakorlással, cselekvéssel lehet elérni – a zenben a “nem cselekvés”, “nem-gondolkodás” stb. a lehető legnagyobb aktivitás; az, hogy erről meg arról tudunk valamit, hogy jól informáltak vagyunk a szellemi világról, megvalósítás nélkül haszontalan, sőt, kifejezetten gátló. A világossággal áthatott üresség, amiből minden lett és lesz: ez az igazi Én tapasztalása. A lelki (pontosabban: szellemi) szegények, akik az üres öntudat közelébe jutnak vagy hirtelen benne találják magukat, tapasztalatból tudják: minden bölcsesség, tanítás, világosság összesűrűsödhet bármilyen mondatba, észlelésbe vagy képbe – csakis a gondolkodás vagy a tekintet minőségén múlik.”