Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony
Karátson Gábor önéletrazji ihletésű könyve
Szent Máté írása szerént való Evangélium Karátson Gábor akvarelljeivel
Szent Márk írása szerént való Evangélium Karátson Gábor akvarelljeivel
Szent Lukács írása szerént való Evangélium Karátson Gábor akvarelljeivel
Kiadónk PÁLYÁZATOT is írt ki, melynek keretében 50%-kal támogatja ennek a könyvcsomagnak a megvásárlását. Ennek részleteiről itt olvashat.
Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony
Szent Máté, Szent Márk és Szent Lukács írása szerint való evangélium Karátson Gábor akvarelljeivel. A könyvek egyfelől a Biblia Károli Gáspár fordította szövegének olvasható, befogadható változatát tartalmazzák, másfelől azokat az – imának is felfogható, a fogalmi helyett a képi gondolkodásra súlyt helyező – akvarelleket, amelyeket az archaikus szövegek ihlettek.
“Ez a könyv a szerzőről és családjáról szól, vagyis egyszerre játszódik az egész világtörténelem idejében, az ismeretlen őskortól napjainkig, és az egész Földön, a régi Kínától a mai VIII. kerületig. Főszereplője Rembrandt van Rijn, aki, mint tudjuk, festő volt, akárcsak a szerző; Rembrandt és a Duna; és így, ha tetszik, a regény a dunai vízlépcső történetének tekinthető, allegórikus értelemben. A természethez való viszonyunkról szól tehát, vagyis, a szerző egyértelmű vonzalmai szerint, a klasszikus kínai filozófiáról, játékosan, ám szakszerűen. A kínai filozófiáról szól, vagyis, ha úgy tetszik, krimi…”
Karátson Gábor: “Biblia akvarelljeimmel nem illusztrálni akartam a Bibliát, hanem kérdéseket szerettem volna intézni a szent szövegekhez, anélkül, hogy mindenáron válaszokat akartam volna kicsikarni belőlük. Ha a túlságosan rövidre zárt, pusztán értelmi olvasás az álmatlanok világa, az álmodó kérdezés viszont (amely igazából az emberi létforma volna) lehetővé teszi, hogy a szövegben rejtező, bennünket gyógyító képek előlépjenek; és én egyebet sem szeretnék, mint hogy kérdéseimet föltehessem újra meg újra.”
Lányi András: “Karátson Gábor goldolkodásában a festészet és a hit kérdései elválaszthatatlanul és valami egészen bensőséges módon tartoznak össze. (…) A festő ecsettel és ceruzával a kézben imádkozik. Reméli, hogy imája meghallgatásra talál. Hogy a kusza, bizonytalannak tűnő ceruzavonalakból kirajzolódik, felsejlik, amit a művész maga is csak keresgél: az evangélium kijelentésének értelme.”
Zászkaliczky Zsuzsanna: “Amikor Karátson gábor a vizsolyi Bibliával találkozott, nem a történeteket festette meg, nem illusztrált a szó eredeti értelmében, hanem újraalkotott. A maga eszközeivel dekódolta, ezáltal tolmácsolta a szöveget. Számára a festészet nyelv, egy ősi, egyetemes jelrendszer, amelyben még működik a világot összetartó, titokzatosrezonanciajelenség. Erre lehet rácsodálkoznunk…”