Karátson Gábor szerteágazó életművének eddig ismeretlen területe a versek, hiszen mindössze egyetlen darab jelent meg belőlük a szerző életében.
Ahogyan a Karátson Archívum Könyvek sorozat szerkesztői. írják:
A hatalmas kéziratos hagyatékból készített versválogatásunk térképként is szolgálhat “Ulrik úr” utazásához – Karátson Gábor művelődéséhez, szellemiségéhez és alapvetően költő gondolkodásmódjához.
Karátson Gábor önéletírásában, A költészet másik fele című írásban ezt olvashatjuk:
“Eléggé természetes lett volna hát, hogy festő akarjak lenni, ha egyrészt féktelen szabadságvágyam, másrészt többfelé ágazó érdeklődésem nem akadályozott volna meg abban, hogy bármi is “lenni akarjak”. Szó, ami szó, magamnak is időbe tellett és sok évtizednyi munkába került, hogy legalább számomra nyilvánvalóvá váljék: festészet, költészet és írás s a kínai filozófusok fordítása az én esetemben ugyanaz a munkaterület – ugyanaz a munkadarab.”
Benkő Andrea írja előszavában:
“Egy irodalmi hagyaték feltárása sohasem neutrális, pusztán tudományos tényeket kereső-közlő, hanem megrendítő feladat, hiszen olyan személyes rétegeit engedi látni az életnek, amelyek nem feltétlenül tartoznak a nyilvánosságra. Az elrendezés egyik aspektusa – a szokásos kategóriák szerint való megnevezésen és számbavételen túl – éppen az, hogy olyan módon közelítsünk az ismeretlen részekhez, hogy a méltóságot ne érje sérelem, hiszen a mű és az élet szálai elválaszthatatlanul összefonódnak a sokszor véletlenszerűen fennmaradt hagyatékrészekben.”
Karátson Gábor: Eddig csak kaptál
Eddig csak kaptál.
Kövek, fák, virágok,
sugárzó napfény, szivárványos ég
– és a vizek! a tenger!
Mind a tiéd.
Eddig csak kaptál.
Ebből élsz.
Amit találsz, azt elveszed.
Szolgálnak téged.
Összerakod és szétszeded.
Eddig csak kaptál.
Minden porcikád
másoktól van
(nem is tudod, kitől).
Húsod keményedik, csontodra rátelepszel,
gerinced félredől.
Eddig csak kaptál.
Most rajtad a sor.
Mikor fogsz adni, és kinek?
A Föld sötét, s a Nap nem végtelen.
Telnek múlnak évezredek.