Parzival I-II

Írta: W Eschenbach
Szépirodalom; középkori lovagregény Tandori Dezső fordításában

A Parzival a középkori német költészet kiemelkedő alkotása, a kor legolvasottabb lovagregénye volt. Ez az első teljes magyar nyelvű kiadása. A fordítást Tandori Dezső készítette. A borítókon található alkotások Malgot István fénygrafikái.

Ha kétség dúl a szíveken,
keserv az és veszedelem.
Hű erejét ha férfi
hol rontja, hol tetézi,
mint kétszínű szarka:
üdv jár s gyalázat rajta.
Még szépen van az ingatag,
Mennye is, pokla is akad,
De aki széjjel szédül,
szénné feketül végül
szíve-lelke, ó, kárhozott!
Így boldogok azok,
kik megmaradnak erényben, 
s vele égi fényben.
 
A madárral e példa,
bizony, mihaszna préda,
ahol lomha az elme:
illan szökellve,
mint felvert fürge nyúl.
Tükör, de semmi rajta túl,
vagy vakok álma,
csalóka, hiába, se tárgya,
se maradása, állhatatlan,
villan, de kilobban,
nem ád túl sok örömet.
Hol szál szőr sosem serkedett,
Ki kopasztaná tenyerem?
Korán felkeljen az ilyen!
S még ha erre jajgatok,
azt hihetik, bolond vagyok. 
Lehetne-e hű itt, 
ami csak tovatűnik,
mint kútban a láng,
harmat nap iránt?
 
Oly okos embert se látni,
ki ne lenne kíváncsi,
mi értelmet rejt, mi lenne java,
ha már szól e história!
Tornán a lovag, bajt küldöz,
oszt-vesz, menekül s üldöz,
eltérül-fordul, támad,
s lesz dics és lesz gyalázat.
Ismerd, mi hogy megy föl s le,
s jól honolt benned az elme. 
Nem lapulsz majd, nem kallódsz,
világgal ügyesen bajlódsz.
A tisztességtelenség
díja pokoltűz, rossz vég,
vagy jege elveri a jót.
Farkán fogod? Tapasztalod:
Kurta az! Maga futamodik,
ha a bögölyök megcsípik.
 
De szavam, hogy mi ilyen s mi más,
nem csak férfiú-okítás.
Tanácsot, asszony, neked is adok,
Jól teszed, ha meggondolod:
dicsérettel kit illess,
tudd, becsülete mint lesz,
és eképpen add néki
szerelmed díját, ha kéri!

Cikk folytatása

Két és fél töredék Hamletnek

Írta: Tandori Dezső     
Charis sorozat. Versek

Párhuzamos versek. Charis sorozat

"1968 számunkra két legfontosabb eseménye a nyár végéig tartó prágai tavasz és Tandori Dezső Töredék Hamletnek című verseskötetének megjelenése volt."
(Tábor Ádám, Élet és Irodalom 2008 nyara)

Ifjú szívek, talán ti még igazoljátok, hogy ha zseni nem vagyok is, lángelme pláne nem, de bár nem világítok meg túl sokat, lánglélek még lehetek.
Ifjú szívek.
*
Amikor nem bírok beszélgetni valakivel, tudod, mi az? A kapcsolat vágya megvan, marad.
De ha már beszélgettem valakivel, a kapcsolat vágya is elvész.
 
"A „csinálás” felelőssége (ösztönösen, persze, direktbe nem megy) meg növekszik, ha a szerelem már nem mentség. De nem is háborúzom, nem, azt se.
 
A szerelem fogalma ide nyilván kicsit a szent Parzival fordításából jött, köszönet érte L. M. barátomnak, hogy rám bízta, s gondolom, kölcsönös, hogy két szellemi „fél” nem tehet eleget kölcsönösen minden formaságnak ... hálám zavartalan ugyanígy itteni Kiadómat illetőleg ... és csak az ízetlenség félelme tart vissza, hogy mi mindent köszönök úgy 2007 márciusa óta. Mulatságos, itt a Goethe-medál, melyet igen kevesen kapnak meg, s én, miután másodéves szigorlatomon a magam módján csúcson voltam „németből”, utána egyetemistaként inkább hanyatlottam ... stb. – – – valamit talán mégis csináltam, azóta, tiszta móka ez az elismerés, csuda, így is! Én, a rossz fiú ... így!
 
Megviselnek már mindenütt (légszomjammal, teljesen elromlott járásommal) a különböző megjelenések ... hősiesen álltam a sarat. Az írás nem hősiesség, az vagy megy, vagy nem. De vannak olyan anyaszerűségek a társadalomban (mégis ott, igen!), melyeket ... melyeknek ... De én szentül bízom benne, hogy temetésemig gól nélkül úszom meg, s csak ott kell megjelennem.
 
Ám ennek a képzetnek rettentő ára van. Az elképzelt halál! Minden napom rémálom (a régi rémálmokat, százával a halálos, az elemien rontó veszélyeket már csak a diszkréció okán sem emlegethetem fel, és sőt és plusz) – (félbe-szerbe meg, az nem sport), nem szabad, hogy emberek (orvosok) kezére kerüljek, mindig ugyanezen a fekhelyemen kéne aludnom ... szeretteimnek romlása, az ország romlása borzaszt ... már ha ilyen következik, következne. Ez hát az az irodalom-szerelem-vesztettem állag, melyet más szóval elmondani nem tudok. Ah, ne gúnyoljanak, hogy: „Nincsen arra szó? Idenekem azt a szót.” (Pl. szegény hülye, ld. Beckett, ahol Krapp magáról mondja ezt, Utolsó tekercs. Én nem e dolgaimért nem tartom magam hülyének, múltbéli dolgok lehetnek, persze.) Ez itt mégis mind az irodalomról szólt, 1948–1968–2008."
(Részlet a könyvből)
 
Keményfedeles, ragasztott, színes borító, 230 oldal
Ára: 2.800 Ft