Karátson Archívum Füzetek – tizenharmadik rész
Összeállította: Béni Gabriella és Granasztói Olga
„Fanny
Regénytrilógiája első darabjának, az Ulrik úr keleti utazásának elején ezt írja Karátson Gábor „Fannyról”, vagyis feleségéről, Granasztói Szilviáról:
„Festő vagyok, Fanny meg pedagógus, meg bábművész, egy árvaházi angyal, egy totumfactum, magyar Mary Poppins, mondta Kormos István egyszer, s mi közünk, gondoltuk, a saját életünkhöz? – elmúlik s nem volt egyéb, mint epizód a nagy nyomorúságban. Elhervadunk, mint a réti virágok, a fű a földbe visszabomlik. Csakugyan nem szabad komolyan venni az ilyesmit. Ami szenvedés pedig marad benne így is, azt el kell viselni. A művészet mi egyéb, mint különállás? Nekünk, művészeknek még önmagunktól is el kell távolodnunk. Ez a messzeség kék színe, ez a zarándokút.” (Karátson, Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony, 1992)
Karátson Gábor végakaratában meghagyta azt az óhaját, hogy felesége és örököse, Granasztói Szilvia művészetpedagógiai munkásságának feldolgozása legyen része a létrehozandó „Lakásgyűjteménynek”.”
