Az antropozófia a XX. század kereső embere előtt egy új szellemi világ- és emberképet tár fel: kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban a keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi  életben gyökerezik, és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is – az ember morális fejlesztése mellett – a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van.
Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így például a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (organikus építészet, festés, euritmia) éppúgy, mint a mezőgazdaságban (biodinamikus gazdálkodás) és a társadalmi élet területén (szociális organizmus hármas tagozódása).