“Egyetlen nyitottság van: a tradíció sebe, a kétely.” 

(Karátson Gábor: Körülbelül)

“Nem pártoltam át senkitől senkihez. Jézus alakja lenyűgözve tartott, változatlanul, a Ji king is, fordításom megjelenése után is. Egyszerűen Lao-ce jótanácsához szerettem volna tartani magamat:

Kutass mindenütt, ahol csak lehet

lesznek varázserőid egyetemesek.” 

(Karátson Gábor: A csodálatos kenyérszaporítás)

Sturm László így ír: 

Karátson Gábor életművének talán legnagyobb vonzereje az igazságkeresés sokoldalúsága és mélysége. (…) Viszont sokak számára épp ez lehet riasztó is. Gyanús, aki túl nagyot akar markolni. Gyanús, aki ennyi helyről szedi össze a tudását. Számos hívő keresztény gondolhatja például, hogy zavarosban halászik, aki a kereszténységet a buddhizmussal, taoizmussal, konfucianizmussal és antropozófiával vegyíti. Azt ugyan nem vetheti senki Karátson szemére, hogy nála ez csak divat lenne, hiszen kétségtelen, mindegyik területen elmélyült tudással rendelkezett. Na de ha a kereszténységben benne van az igazság, minek ez az ide-odakapkodás? Talán épp ezért az igazságért, válaszolhatjuk.