Karátson Gábor 1935. május 21-én született Budapesten. Kossuth, József Attila- és Munkácsy Mihály-díjas magyar író, műfordító, festő, filozófus, művészetpedagógus.

Középiskolai tanulmányait követően, 1954-ben az ELTE magyar–német szakára vették fel, később a jogi karra irányították. Az 1956-os forradalom során részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításában, s az ELTE forradalmi bizottságának tagjává választották. Miután a forradalom leverését követően illegális lapok terjesztésében segédkezett, 1957. március 12-én rövid időre őrizetbe vették, és júniusban letartóztatták. Izgatás vádjával hároméves börtönbüntetésre ítélték, de 1958 novemberében szabadlábra került. Minthogy egyetemi tanulmányait nem folytathatta, előbb fizikai munkás, a Nemzeti Színház statisztája, majd a Corvina Könyvkiadó korrektora, 1974-től szerkesztője lett. A rendszerváltást követően a Miskolci Egyetemen, a Janus Pannonius Tudományegyetemen az ELTE-n és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen adott elő keleti filozófiát.

1968 óta a nyilvánosság előtt is szerepelt tempera- és olajfestményeivel, akvarelljeivel, több művészeti és filozófiai írás szerzője, 1995-ben a Magyar Festők Társaságának egyik alapító tagja és elnöke. Az 1980-as évektől környezetvédelmi aktivistaként a Duna-kör tagja.

Felesége Granasztói Szilvia bábművész, művészetpedagógus volt, fiaik Dávid (1964) és János (1966).

2015. július 23-án hunyt el.

Kiadónknál Ji King– és Tao Te King-fordítása, valamint az általa akvarellekkel illusztrált Evangéliumok jelentek meg.