Paidagogos sorozat
A konyhában tevékenykedés – jó esetben – nem csak puszta főzés, anyagok egymással történő vegyítése, főzése, sütése. A konyhai tevékenység életünk egyik (ha nem központi) művészeti és életvezetési területe – illetve azzá válhat, ha még nem az. Az, hogy mit és hogyan eszünk, főzünk, sokban árulkodik életünk többi aspektusáról, életfilozófiánkról.
A könyv szerzője így vall magáról és a főzésről:
Megtisztelve érzem magam, ha az otthonodban az én ennivalómat készíted el.
Életem legnagyobb ajándéka a színes, transzformációkkal teli út volt. (…) Ómama fontossága a gyermekkoromban összeköt az életem későbbi fázisával. Tőle nem csak a tökéletes, harmonikus ízek kutatását tanultam meg. A mindennapi, teljes odaadással főzött ebédjei a fehér rizs és fehér liszt ellenére tökéletesen táplálták az egész családot. Ómama által értettem meg azt, amiben későbbi antropozófus tanulmányaim során jobban elmélyedtem:
az ennivaló nem csak egy fizikai, anyagi megnyilvánulás.
Nagyváradon születtem 1953-ban, majd 21 évesen elindultam a nagyvilágba. Ma Izraelben élő erdélyi magyarnak érzem magam. A házikolbásztól és a szalonnasütéstől a később megnyitott vegetáriánus vendéglőmig hosszú és kalandos volt az út. Az éttermem minden „porcikája” át volt itatva mindazzal, amit gyermekkoromban magamba szívtam:
– az ennivalóért érzett hálámmal,
– a termőföld iránti tisztelettel,
– a háziállatokhoz fűződő kapcsolódásommal.
A konyha az otthon szíve, a család igazi középpontja, ahol több időt töltünk, mint otthonunk más részeiben. Még gyermekeink is – akik észrevétlenül tűnnek el a szobáikba, hogy az elektromos eszközeikkel játsszanak – gyakran tévednek ide, hogy bekukkantsanak a hűtőbe. A konyha (étkező) fontos találkozási pont az egész család számára, mert az ínycsiklandó illatok könnyen kicsalogatnak mindenkit a szobájából azzal a lényeges kérdéssel: mit eszünk ma?
A konyhának szüksége van szívmelengető tárgyakra, amelyek örömmel töltenek el, amikor közöttük vagy: gyönyörű kerámiatálak és bögrék; színes, zománcozott edények; hagyományos jénai tálak; szépen faragott faeszközök; kézműves agyagedények vagy az örök életű vasfazekak és lábosok.
A friss virággal teli váza az étkezőasztalon életet és színt hoz a mindennapjainkba.
Kerüld a sterilitást ott, ahol Életet teremtesz (a túl sok modern, elektromos gép, rozsdamentes acél felület vagy műanyag tárgyak felhalmozásával). Nem számít, milyen konyhában nőttél fel gyermekként: Te képes lehetsz melegséget árasztó, gyönyörű, egyszerű konyhát teremteni, ahol boldog órákat tölthetsz, amíg főzöl a családod és a vendégeid számára.
A könyv szinte minden oldalán találkozhatunk Ayelet Arnon és Adam Cohn egy-egy rajzával, s az ételleírásokon kívül megismerkedhetünk Jutka életének fontos, kedves mozzanataival, állomásaival is.
Mielőtt nekikezdenénk a főzésnek, olvashatunk a növények fejlődési folyamatáról, és arról, hogyan függ ez össze az emberi emésztőrendszerrel.
Milyen alapanyagokat használjunk? Milyen alapvető hozzávalókat készíthetünk el otthon mi magunk, akkor is, ha nem vagyunk a konyha mesterei?
Megismerkedhetünk a hét gabonával, melyek változatossá, egészségessé tehetik amúgy esetleg egyoldalú táplálkozásunkat – és vajon tudjuk-e, hogyan kapcsolódunk általuk a kozmoszhoz, az életerőkhöz?
A betűrendes mutatón túl többféle felosztást találunk:
Menü a hét napjaira
Gyermekek kedvenc menüje
Elfoglalt anyukáknak
Ha vendégek jönnek
Királyi lakoma ünnepekre
Évszakok szerinti menü
Könnyű menü salátákkal
Indiai menü
A vendégek kedvenc menüje
Mennyei ebéd menüje
Azoknak a Kedves Olvasóknak, akik szeretik a “főzős videókat”, álljon itt néhány. A felvételek a könyv angliai kiadása során készültek, így angol nyelvűek.
A négyszáz kilométeres süteménynek nem csak receptje, hanem története is van.
Az 1990-es években Angliában éltem öt évig, a mesebeli Százholdas Pagony közepén, egy Forest Row nevű kis faluban. Ezek az évek olyan csodálatosak voltak, hogy ha most, harminc évvel később, életem utolsó szakaszában megkérdezem magamtól, melyik volt az a néhány év, amelyet újra szeretnék élni, a válasz: az angliai öt évet. (…) Mivel hazáig még 400 kilométeres út állt előttünk, korgó gyomorral és reménykedő szívvel léptünk be a Ciao Caféba…
A tabulé egy közel-keleti salátaféle
Quinoa- vagy köles tabulé
Hagyományosan tört búzából és friss, zamatos fűszerekkel készül. Én quinoával és kölessel csinálom, mivel a mindennapjainkban túl sok búzát fogyasztunk (kenyér, sütemények, tészták). Ez az étel remekül illik például a mandulafasírthoz (lásd 212. oldal), pitékhez és párolt-sült zöldségekhez tofuval.
