“A hamburgi repülőtéren, beszálláskor egy fiatal házaspár állt előttem. Az anyuka egy három-négy hónapos fiúcskát tartott a karjában. A kicsi hirtelen megfordult és rám nézett. Közvetlenül a szemembe nézett és én meg voltam rendülve, mert ez nem egy kisbaba pillantása volt, hanem egy nagyon öntudatos felnőtté, mégpedig egy bölcs felnőtté: úgy tűnt, a gyerek teljesen átlát rajtam. Ezzel az átható tekintettel már korábban is találkoztam, súlyosan autista embereknél.

E tapasztalat fogvatartott. Több ilyen pillantás-élményre emlékeztem – gyerekekkel, nagyobbakkal is. Ekkor eszembe jutott, milyen gyakran panaszkodnak tanárok és óvónők, hogy egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba nehezen kezelhető, bár igen tehetséges gyerekekkel. Világossá vált számomra: körülbelül húsz éve gyermekek új generációja érkezik a Földre – volt néhány előfutáruk -, egyre nagyobb számban, és ez korunk legjelentősebb eseménye.”

Részlet Vekerdy Tamás előszavából: “Szokatlan könyvet tart kezében az olvasó. Első pillantásra: „nehéz” szöveget. Aki olvasott más ilyet, annak buddhista szövegek jutnak az eszébe – tibeti buddhisták, szerzetesek szent szövegei –, melyek az egész embert átható elme erőfeszítéseit követelik. Ez a szöveg tudatunkat akarja tágítani, iskolázni. Olvassuk, és könnyedén elszédülünk. Miről is van itt szó? Nem a gyerekeinkről fogunk itt hallani? Éppenséggel azokról, akikkel gondunk van – a nehéz gyerekekről? Mintha itt rólunk lenne szó, még a gyerekekről szóló fejezetekben is, a mi figyelmünkről, a mi koncentrációs lehetőségeinkről, a mi belső tartásunkról.

Az ember talán azt mondogatja magában: nem értem, nem értem – aztán egyszerre: Á! Felvillan valami! Minden nevelés önnevelés – mondja Rudolf Steiner.

Önnevelésre buzdít ez a könyv, mert ez teszi lehetővé azoknak a feladatoknak a megoldását, melyek elé gyerekeink állítanak minket. Igen, talán kis ördögökké válnak, és nem „normális” gyerekké ezek az öntörvényű csillaggyerekek, ha csak szülői, tanári helyzetünkből fakadó tekintélyünkre támaszkodva akarjuk őket rendre, „megfelelő” magatartásra szorítani.”