“Az idő folyását korábban ünnepi időszakok, ünnepség-egek tagolták. A modern ember idejét teljesen kitöltik a hétköznapok, futásukat csak pihenőnapok szakítják meg. Az ember elfelejtett ünnepelni, elfelejtette mit jelentenek az ünnepek. Nem éljük át szellemi természetességgel az ünnepeket, azt, hogy „ma ünnep van”. Ez önmagában nem sajnálatos, mert ennek meglehetne a maga értelme, ha az ember megtanulná ünnepeit a hagyománytól függetlenül újjá alakítani, ha képes lenne új értelmet adni nekik. Vajon ez nem ugyanazt jelentené-e, mint az életnek, a létnek új értelmet adni? Ehhez új intuíciókra kellene szert tennünk, új belátásra jutnunk az ünnepek tartalmára és az emberiség fejlődésére vonatkozóan.”

“Az alászálló kozmikus Szót egy ember fogadja be, és engedi önmagán át hatni. A két motívum, a Szó alászállása és az őt befogadó ember születése két ünnepben, az Epifániában (január 6.) és Jézus születésnapjában tükröződik. A kereszténység kezdetén csak a Jordán-keresztelőt ünnepelték; a 4. század közepétől csak Karácsonyt: a Logosz ideája elveszett.”