A gondolttól a gondolkodásig, az érzett-tõl az érzésig, az akarttól az akaratig
„A logika mint tudomány megkísérli megfogalmazni a gondolkodás hogyanjának törvényeit – utólagosan. Az ember logikusan képes gondolkodni, anélkül, hogy logikát tanult volna, ugyanúgy, ahogyan anyanyelvét is hibátlanul tudja beszélni nyelvtani ismeretek nélkül. Éppen ezért a logika a nélküle megjelent logikai formákra, gondolkodásmozgásokra vonatkozik, mindenképpen egy fogalmi gondolkodásra, ugyanúgy, ahogyan a nyelvtan a már beszélt nyelvre. Ezért a logika sohasem lehet végleges vagy kész: az ember mindig képes új logikai fordulatokat létrehozni.”
„A „megtisztulás” minden tradícióban az elsõ lépés volt a magasabb megismerõ képességek kialakításában. Mivel korunkban a gondolkodás/képzetalkotás az egyetlen autonóm lelki képesség, az iskolázási út ezeknek a funkcióknak a megtisztításával kezdõdik.”
„Elméletileg a tiszta, a legtisztább gondolkodás folyamatos, szakadatlan értés, szavak nélküli, a nyelveken, a fogalmakon túli: egy zseniális gondolkodás. Akaratlagosan nem tudjuk létrehozni, és örülünk, ha néha-néha átéljük. Amit a szellemi jelenlét és értés rövid történéseiben észrevehetünk, az a teljes, minden mást kizáró koncentráltság és egyúttal önmagunk elfelejtése.”
„A gondolkodási gyakorlatok azért lehetségesek, mert a gondolkodás/képzetalkotás autonóm. Képesek vagyunk azt gondolni, amit gondolni/képzelni akarunk, legalábbis egy ideig, ameddig asszociációk nem akadályozzák ezt az autonómiát, és nem térítik el a tudatot eredeti szándékától. Amit a gondolkodás megtisztításaként vagy koncentrációként írtunk le, mindenképpen felfogható egy folyamatosságra való törekvés ként. A gondolkodás folyamatosságát felmerülõ elemek megszakítják, amelyek nem észleleti elemek, a gondolkodás számára nem „olvashatók”, nem átlátszók, így a szavak és a fogalmak által a folyamatos értés „megállóivá” válnak. Ezeknek az elemeknek a koncentrációban való fokozatos feloldásával eljutunk a tiszta gondolkodáshoz, a fogalomképzõ gondolkodásmozgáshoz, melynek áramlását általában megakadályozzuk.
Ha összehasonlítjuk ezeket a folyamatokat az érzéssel, az elsõ különbség, hogy az érzésben nem rendelkezünk autonómiával, nem érezhetjük tetszésünk szerint azt, amit akarunk, az érzések palettájáról nem választhatunk ki egyet, hogy ezzel a tudatot betöltsük, ahogyan ezt a koncentrációs gyakorlatban egy képpel vagy egy gondolattal tesszük. Ha valamit érzünk, szinte mindig külsõ késztetések, képzetek vagy testi folyamatok hozzák létre az érzést. Az érzésben nem tudunk újat létrehozni, a gondolkodás területén azonban ez lehetséges.
Az érzéssel kapcsolatos gyakorlatok célja, hogy kifejlesszük a megismerõ érzést.”