“Harmincnégy évesen úgy érzem magam, mintha csak ma születtem volna. Ezt érzem minden egyes nap. Talán különösen hangzik, de ez az érzés annyira élénk, olyan mély és valós, hogy szeretném hangosan kikiáltani. Az élet ma kezdődik. …Egy baleset során nem egészen nyolc évesen megvakultam, teljesen és végérvényesen. Legalábbis így hangzott a nem vakok ítélete és meghatározása. Mert bennem ez egészen másképp történt. Még láttam. Bár nem a szemeim segítségével történt a látás, mégis végbement: bennem ment végbe, egy belső térben, amelyet nehéz leírni, de ami éppolyan létező, mint a külső…”

Jacques Lusseyran önéletrajzi alapokon nyugvó kötete a koncentrációs táborok borzalmairól és a lélek minden terrort legyőző nagyságáról mesél.