Hogyan látja a jövőt a 20. században élt szerző, és mi lehet az a bizonyos eljövendő iránti érzék?
Jelentőségteljes változások zajlanak a világban. Semmi sem olyan, mint 20, 30 vagy pláne 50 évvel ezelőtt. Amit régen tudományos-fantasztikus irodalomként olvastunk vagy ebbe a kategóriába sorolt filként néztünk, ma többé vagy kevésbé, örömünkre vagy szomorúságunkra, de egyre inkább megvalósulni látszik.
Vannak azonban olyan irányok is, amelyekről kevés információ van a main stream média bármely ágában, vagy ha találunk is valamit, nem mutatja azt a teljes valóságot, amely szintén része vagy része lehetne a világnak.
Vessünk egy átfogó pillantást a könyv témáiba a tartalomjegyzék segítségével!
- Új viszony a valósághoz és Platón gondolkodásának felfedezése.
- A nagy szakadás. Katasztrófák és kultúrák. Használat, kizsákmányolás, kultúrális sztrájk. Az iskola változásai. A kultúrát hordozó erők megújulása.
- A szabad szerződés, mint a jövő közösségi együttélésének alapja.
- A két emberiség kialakulása és egymáshoz fűződő viszonyaik.
- Az eljövendő iránti érzék lényege.
- Az átmeneti válság az ezredfordulón. A nagy Nem-Én uralma. A 21. század kultúrájának magva. Kínszenvedés és feltámadás.
A szerző így ír előszavában: E könyv két nagy tárgyról értekezik: azon sorsról, melyet a 20. század hoz létre saját maga és az eljövendő 21. század számára, valamint az emberiség ezen, immáron elháríthatatlan sors megzabolázására tett kezdeményezéseiről.
Jelen írás első alkalommal a “Die Kommenden” folyóiratban jelent meg. Megjelenése élénk visszhangot keltett az olvasók a szerzőnek és a kiadónak címzett számos leveléből – az egyetértő, elutasító, lelkes, rémült és mindenféle elképzelhető visszajelzésből – érzékelhetően. Ezek közül azonban a legtöbb olyan jellegű volt, hogy érdemi levélváltások bontakoztak ki belőlük. Minden vélemény, még a legelutasítóbb is bizonyíték arra, hogy a vállalkozás nem légüres térben zajlott le, hoyg valós, sőt heves érdeklődésre tart számot. Olyan érdekeket érint, amelyeknek számos kortársunk még nincsen tudatában, amelyekkel azonban mindenkinek szembe kell néznie.
Ezen érdekek is kétfélék, és kétféle gondolkodásról tanúskodnak.
Az egyik gondolkodási irányzat látja, hogy a technokráciának és a szociokráciának nevezett legújabb kori civilizációs robbanás katasztrófák felé száguld, és reméli, hogy ezen ámokfutás még megfékezheő, elterelhető.
A másik érdekfajta olyan gondolkodáshoz vezet, amely szintén látja az ámokfutást, ám azt is felismeri, hogy bár volna még lehetőség irányváltásra, ám csupán elméletben, ugyanis az emberiség túlnyomó hányada nincs abban az állapotban, hogy a helyzet komolyságát felismerje, nemhogy e felismerésnek megfelelően viselkedjék és áldozatot hozzon.
Ez azt jelenti, hogy a civilizáció küszöbön álló összeomlásának célzott megelőzése ma szinte csupán phürroszi győzelmet remélhet magának, és hogy ezen állapot mindaddig fennmarad, amíg az emberiség egy nagyobb részét a helyzet komolyan vételére sarkalló változások nem következnek be.
Aki ezt látja, közvetlenül látja azt is, hogy az emberiség egy viszonylag kicsi, talán nagyon is kicsi része egészen másként áll a dologhoz, és igenis abban a helyzetben van, hogy saját jövőjét komolyan vegye, és levonja az ennek megfelelő következtetéseket.
Ha az ember a valódi eleven eljövendő iránti érzékkel követi a valóság itt említett folyamatait, e folyamatokról világos képet kap. (…)
A vakon születettek, akiket csak nemrégiben műtöttek meg sikeresen, eleinte nem tudják felfogni a látottakat, gyakran “fordítva” is látnak, úgy tűnik számukra, a világ a feje tetejére állt. Minden érzék működtetése olyan tudomány, amely akarja, hogy megtanulják. Ilyen az eljövendő iránti érzék is. Ha megvan, az még nem jelenti, hogy helyesen vagy érvényesen tudják használni. Maga az alkalmazás, az alkalmazást követő módszertani megfigyeléssel összekötve az egyedüli tanítómester, amely az érzékek használatát megtanítja.
A fordító megjegyzése: A mű központi fogalma és tárgya az eleven eljövendő iránti érzék.
Az eredeti kifejezés – der Sinn für das Lebendige und Kommende, néha fordítva, der Sinn für das Kommende und Lebendige, avagy egyszerűen Sinn für das Kommende – szerkezeténél fogva a magyar nyelvbe nem ültethető át egykönnyen.
