“Korábbi időkben az emberek magától értetődőbb módon voltak fiatalok és lettek öregek, mint ma. Ma az emberek tulajdonképpen olyan világban élnek, melyben nem tudnak természetes módon fiatalok és öregek lenni. Ma már nem tudják többé az emberek, hogy milyen is fiatalnak  vagy öregnek lenni. Mivel nem tudnak erről, ezért beszélnek olyan végtelenül sokat a nevelésről, mert tudni szeretnék, hogy a fiataloknak hogyan kellen csinálniuk a fiatalságot, hogy ezáltal egykor tiszteletet érdemlő módon öregedhessenek meg. De nem tudják, hogy hogyan is forgassák úgy a dolgot, hogy az emberek fiatalok is legyenek, és ugyanakkor a fiatalság idején helyes módon vegyék fel magukba azt, ami megteremti majd később annak lehetőségét, hogy emberhez méltóan legyenek öregek.”  (Franz Ackermann)