„Talán nem ok nélkül érezzük úgy, hogy gondolataink megfogalmazásakor – amennyiben azoknak szabad folyást engedhetünk, őszintén, bármiféle megfelelési kényszer nyomása nélkül – a papír fizikai valóságában e gondolatok kilépnek világunkba, s mint ilyenek, tükröt tartanak személyiségünk, világlátásunk, érdeklődési körünk, egyéni emberi mivoltunk elé. Karátson Gábor szenvedélyesen szerette a reneszánsz titokzatos polihisztor zsenijét, Leonardo da Vincit.

Ha olvassuk Így élt Leonardo da Vinci című, 1978-ban megjelent könyvét, nehéz nem észrevenni Karátson lelkesedését és vibráló érdeklődését a toszkán mester iránt.

Ugyanakkor legalább ennyire szembetűnő a két állandó, nyughatatlan kutatásban izzó, a természet világát annak valamennyi titkával örökké kutató,  ezerarcú  alkotó  közötti  lelki  hasonlóság.  Karátson  sorait  olvasva  finom  pszichogramma  képe formálódik az előtte közel félezer évvel élt Leonardóról, de egyszersmind érezzük, hogy magáról Karátsonról is.”