ÍZELÍTŐ

A könyv írójának előszavából:

“A szellemi iskolázásról, a figyelem iskolázásáról számos kiváló könyv áll rendelkezésre olyan szerzőktől, akik nálam sokkal messzebbre jutottak ezen a területen. Mindenekelőtt Rudolf Steinerre és Székely Györgyre (írói nevén Georg Kühlewindre) gondolok, de a sort még hosszasan lehetne folytatni. A  tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen szerzők nagyon igényes szövegei sok olvasónak nehézséget jelentenek. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom ezt könyvet, ami reményem szerint minden különösebb előfeltétel nélkül is olvasható lesz.

Nem kezdek se ismeretelmélettel, se embertannal – ezeket a témákat röviden tárgyalja az 5. fejezet –, hanem olyan egzisztenciális kérdésekkel, amiket a legtöbb ember már föltett magának. Talán nem pont úgy, mint én, de hasonlóan.

A könyv gerincét olyan gyakorlatok alkotják, amiket – általában többször is – végrehajtottam, és amiket – amennyire tudtam – utólag leírtam. A gyakorlatok egy része tőlem származik, de legtöbbjük jobb szerzőktől van, mint Rudolf Steiner és Georg Kühlewind. Használok gyakorlatként bibliai idézeteket is, és néhány részletet Mallász Gitta, Az Angyal válaszol c. egyedülálló könyvéből. Az olvasó maga is végrehajthatja ezeket a  gyakorlatokat,   és   tapasztalatait   összehasonlíthatja   az   enyémekkel. Természetesen szó sincs  arról, hogy a gyakorlatokat pont úgy kellene csinálni, ahogy én. Egy Beethoven szonátát is különböző zongoristák különböző módon játszanak, anélkül, hogy igényt tartanának az egyedül helyes interpretációra. De egy kevésbé gyakorlott zongorista sokat tanulhat egy gyakorlottabbtól – ha néha csak annyit is, hogy hogyan nem akar játszani.

A gyakorlás kiemel a hétköznapi életből, és hétköznapi értelemben nem hajt semmilyen hasznot. A gyakorlás egy fajta belső ünnep. Ezért minden gyakorlatnak jól meghatározott kezdete és vége kell, hogy legyen, amelyek elhatárolják a hétköznaptól. A gyakorlás idejére kizárólag a gyakorlásnak szenteljük figyelmünket, olyan koncentráltan, amennyire csak  lehet.  De  előtte  és utána igyekezzünk a lehető legnormálisabban élni. A gyakorlás – ha valóban koncentrált – átalakít bennünket, és idővel elkezd kisugározni a hétköznapi életre is. De ha megpróbáljuk ezt a kihatást idő előtt kierőszakolni, akkor ez az igyekezet akadállyá válik.
Székely György példáján láttam, hogyan tesz valakit az éveken és évtizedeken át tartó rendszeres gyakorlás egyre   szellemibbé,   egyre   szabadabbá   és   egyre   jóságosabbá.   De   eltarthat,  amíg  láthatóvá  válnak  a gyakorlás ilyen gyümölcsei – nem szabad rá közvetlenül törekedni, és siettetni sem.

Évtizedekig dolgoztam a tudományos kutatásban, és véleményem szerint a könyvben nem fordul elő egyetlen tudománytalan, a tudománynak ellentmondó mondat sem. De igyekeztem elkerülni a tudományos stílust és hivatkozások hosszas sorát. A ma szokásos tudományos stílus személytelen, és sokak számára – nem teljesen alaptalanul – taszító.”