Malgot István szobrai lények.

Beszélnek, kommunikálnak, a kapcsolatot keresik. Szólnak – egymáshoz, hozzánk, a démonokhoz, az istenekhez. Otthonuk a Föld, szülőjük a Menny, létük a feszültség: néha fájdalom, néha beteljesülés, néha reménytelenség, olykor öröm.
Malgot István szobrász, grafikus, színházi rendező és író 1941. március 13-án született Szombathelyen. 1973-ban államvizsgázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, szobrász-rajztanár szakon. Somogyi Józsefet, Kerényi Jenőt és Borsos Miklóst tartja mestereinek. A későbbiekben, mintegy harminc éven át színpadi művek rendezésével, díszletek készítésével foglalkozott. Színpadi munkáiban az emberi test mozgásvilágát ötvözte erős vizuális hatásokkal. A szöveg mellett tárgyakat, maszkokat, bábokat is használt. A kilencvenes években érdeklődése a cigány kultúra felé fordult, melynek hatása megtalálható szobrain is. Malgot az ezredforduló környékén beutazta Délkelet-Ázsiát.

Elsősorban Kambodzsa kultúráját, a régi khmer szobrászatot tanulmányozta, ami művészete számára újabb inspirációt adott. Szobrokat pályája során folyamatosan készített, s az évtizedek során kialakított egy sajátos mágikus-szürrealista stílust.